Az oroszlán hímje nem sokat lacafacázik. Ha eléggé erősnek érzi magát, egyedül, vagy maga köré verbuvált rokonai, szövetségesei segítségével elűzi a kiszemelt falka addigi vezérét, és a helyére lép. Ez a tette persze nem öncélú, szándéka szerint új alattvalóival új irányba terelné a kis közösség életét is.

Az akció gusztustalanabb része tehát csak eztán következik, hisz fel kell számolnia a megelőző időszak káros hatásait, és az alkotó energiákat is fel kell szabadítania! Hogy a vonakodó nőstényeket jobb belátásra, „együttműködésre” bírja, az alfa hím elkapdossa hát és kíméletlenül kivégzi az előző háremúr serdületlen utódait! Mert amit elődje produkált, annak pusztulnia kell, az ő női ne tejeljenek idegen ivadékoknak! Hogy azért ne vesszen kárba az, ami érték, a húsosabbját felfalja...
A nép és a vágyott lányok hezitálása ezzel véget is ér, hisz meg lett mutatva az erő – nincs már sehol a méla Béla –, és nem hemzsegnek mindenfelé rossz szagú porontyok sem! Van viszont a vágytól égő ifjú titán, aki érzi, valamit csinálni kéne már…

Az oroszlán hímje mindettől függetlenül azért alapvetően még egy lusta dög. A pofája nagy, de nem szívesen futkos a napon, ha nála szorgalmasabb alattvalóinak köszönhetően tele a hasa, akármeddig is csak úgy elteng-leng, heverészik az árnyékban, eszébe sem jut, hogy valami nagyot alkosson. Kivéve azon jeles pillanatokat, amelyek alkalmasnak látszanak arra, hogy nemes őoroszlánsága beírhassa nevét a falka történetébe!
 
Így aztán, amikor a(z immár gyermektelen) nőstényen látszani kezd, hogy elege van a céltalan zabálásból és alvásból, meg az, hogy igazán nagyon odavan már egy kis családi életért, jövőépítésért, előballag az oroszlán hímje, és nekiáll annak, amihez aztán igazán ért, ad neki!
Nem sokat finomkodik, elkapja fogával asszonya tarkóját, leszorítja, ne fickándozzon, ne kapdosson hátra ha egy kicsit fáj is, apa tudja, mi jó neki, és megteszi azt, amit kell! Napokon át, naponta akár ötvenszer is, az egymásra találás, a vezérhími erő, a falkai orgazmus igazi ünnepét ülik! Illetve fekszik...

Persze, ettől még az új hímnek sem lesz kétszáz remek picinye, legfeljebb néhány, és azok is csak szerencsével sikerednek erősebbre, ügyesebbre, mint amilyenek a méla Béla eltávozott kölykei lettek volna, de legalább a sajátjai lesznek! Már ha felnőnek egyáltalán. Mert a láthatáron új trónkövetelők kontúrja látszik, és nekik más terveik vannak.

A lányok pedig fásultan sóhajtanak, mert érzik már: itt most megint őket fogja egy új főnök izélgetni.