Gyakorlatilag a szomszédai szeme láttára ölt a háza udvarán Cs. Béla felsővárosi lakos. Az ötvenkét éves betanított munkás az elmúlt szombaton végzett áldozatával.
- Csupa vér volt a keze, csak a kés vasa villogott ki a vörösből - mondja Erzsike, a bal szomszéd. - Ott állt fölötte mire a kerítéshez értem, tudja kivetett az ágy, az alvégen gazoltam, és már én se vagyok olyan fürge! Lihegett, az arca eltorzult, még soha nem láttam ilyennek! Egyébként békés természetű embernek véltem, nem is nagyon erősnek, nem gondoltam volna, hogy képes lenne ezt megtenni!
- Az áldozatot is jól ismerték?
- Áh, dehogy! - veszi át a szót Erzsike férje, aki eddig némán támaszkodott az ásójára. - A Béla magának való ember volt. Öt éve elvesztette a feleségét, azóta nem is nagyon szomszédolt. Köszöntünk egymásnak, váltottunk néha egypár szót a kerítés fölött, de más semmi. A Hédi meg alig egy éve került hozzá, hogy honnan, nem tudom. Gondolom, jól megvoltak, legalábbis a Béla nem panaszkodott. A Hédinek meg a hangját se nagyon hallottuk, sőt látni se nagyon láttuk, csak néha az udvaron, amikor a Béla nagytakarítást tartott a portán. ...Amúgy formás volt, bevallom, én is megnéztem magamnak!
- Az volt, na, ezt még én is elismerem! - teszi hozzá Erzsike.
- És senki nem sejtett előre semmit? - faggatom tovább a szaporodó szomszédsereget.
- Nekem úgy homályosan célozgatott a Béla - szólal meg vonakodva egy erős testalkatú, kopaszodó férfi -, de nem vettem komolyan. Mondta, hogy egyre nehezebb a Hédivel. Azt is mondta, hogy még a télen véget vetett volna a dolognak, de a Hédi megbetegedett, úgy meg nem akarta. De most, hogy meggyógyult végre, nem húzza tovább! Láttam rajta, hogy erős a szándéka neki, én mondtam, hogy gondolja meg, ha már felépült a Hédi, hadd erősödjön még egy kicsit, adjon neki még valamennyi időt! De láttam, nemigen hajlik rá. Azt azért nem hittem, hogy egyik napról a másikra képes végezni vele!
- Tanúja volt valaki az esetnek?
- Nem! Nagyon korán csinálta, épphogy kivilágosodott, akkor még nem nagyon vannak ébren - mondja Kolos, a másik szomszéd. - A sikítás meg a dulakodás hangjára ébredtem, kinéztem az ablakon - rálátok a Béla udvarára -, de addigra már kivonszolta a fa alá, leteperte és belevágta a kést. Mire kiértem, már nem tudtam volna segíteni, véget ért az egész. Erzsike is akkor bukkant fel a túloldalon - bök fejével az asszony felé. - Nem lehetett könnyű a Bélának sem, ahogy az Erzsike mondta, látszott is rajta, még a lába is remegett!
- No és mi történt ezután az áldozattal?
- Mi történhetett volna? - néz rám Kolos hökkenten. - Nyáron, majdnem harminc fokban? Feldarabolta a disznót és bevágta a fagyasztóba!