– Nem tudom, mi lesz itt – ingatta fejét Grün bácsi, a Kisbéka utca közkedvelt boltosa (aki, mint nevéből is könnyen kitalálható, születése óta aktív zöld volt) –, de akkora kaliforniai paprikákat kapok mostanság, hogy alig tudok egyet-egyet felemelni a kínálóra... és mintha a kukacok is nagyobbak lennének bennük! – tette hozzá elgondolkozva. – Lehet, hogy ez már egy génkezelt nemzedék?
Csupán néhány vevő hallotta ezeket a szavakat, de nem kellett hozzá három nap, hogy a Kisbéka utcát elöntse a kétség. Az aggódó hangok persze eljutottak szerkesztőségünkbe is, utánajártunk hát, kinek mi a véleménye a témával kapcsolatban.

– Én mondom – emelte fel kezét Kis gazda, hogy lapunk riportere előtt is egyértelművé tegye a vélemény súlyát –, ez a génkezelés nagyon ellentmondásos dolog! Próbálkoztam vele magam is, van egy ismerősöm, aki ilyen génkezelő szakmunkásképzőt vagy mit végzett, na azzal csináltunk olyan borsót, hogy ellenálló legyen. Persze elsősorban a betegségekre gondoltunk, de a haver nagyon akart brillírozni, így aztán egy kicsit eltúlozhattunk valamit, mer’ az lett, hogy a borsó megfogta a föld alatt a pockokat meg a vakondokokat is, és kidobálta a tábla mellé, sőt a kisebb madarakat is lerántotta a levegőből, aztán még a repülőkkel is próbálkozott, mer’ a térlátása azér’ még nem lett az igazi. Szedni is nehéz volt, mer’ elkapta a bokádat, közbe’ meg lőtte rád a szemeket a hüvelyekből, mint a veszett fene! Át is tértem a bióra... Na, hát ezért mondom, hogy csak babrálunk, babrálunk, oszt’ észre se vesszük és a fejünkre nő a termény!
 
– El ne higgye már a gazdának, hogy nem manipulál! – legyintett Tréd Márk bácsi, aki a nyugdíjasok kisfogyasztói oldaláról közelítette meg a kérdést. – Manipulál az, csak nem az önvédelmi borsóval, mert azzal nagyot bukott! Vagy akkor miért van a tehenének két tőgye, mindegyiken nyolc csöccsel? Hát, hogy hamarabb végezzen a fejéssel, ugye na! Nekem ugyan mindegy, hogyan kotyvasztják a dolgokat a tudós urak meg a gazdák, csak a végeredmény sok legyen és finom! Meg olcsó! Én például egyáltalán nem bánnám, ha a csirkéket nem is lehetne felborítani, mert fölül is lenne mellük meg még két combjuk-lábuk, nem ragaszkodom én a far-háthoz! Ha tele a zseb, azért könnyebb ám finnyáskodni meg aggódni a jövőért, korgó gyomorral mások a szempontok!
– No, de Márk bácsi, nem tart attól, hogy a genetikai manipulációk esetleg az Ön szervezetére is hatással lehetnek? – kérdeztük a határozott nyugdíjast.
– Erre? – kérdezte keserűn felkacagva. – Nem vagyok én se Svarcenegger, se Alandelon, látna csak a fecske gatyámban, mindjárt tudná, hogy engemet minden nem várt változás csakis pozitívan érinthet!

– Nos, igen, gyakran találkozni a Tréd úréhoz hasonlóan bagatellizáló és egyszerűsítő véleményekkel – nyilatkozta Alig úr, a Kisbéka utca 13/b. viceházmestere. – A hatások kiszámíthatatlanok, erre én vagyok az alig élő példa! Mi itten, a tápláléklánc csúcsán azért csúnyán ráfaraghatunk a sompolygásra, mert csak eszünk-iszunk két pofára, ahogy illik, a belekben meg csak szívódik fel az anyag, aztán egyszer csak eléri a kritikus tömeget. Én például boldog mosollyal az arcomon morzsoltam életem óráit immáron huszadik éve tartó enyhe alkoholmámoromban, amikor egy génkezelt tablettásbor-szállítmánynak köszönhetően teljes rezisztenciába estem szeszileg! Néhány óra alatt teljesen kijózanodtam, és megláttam a feleségemet a maga torzítatlan, optikai valójában! Azon nyomban véget értek a vicces botorkálások is, ma már nap mint nap céltudatos léptekkel kell felmosás közben végigjárnom a házat, oda lett a bizonytalan tájékozódás diszkrét bája, és ugyan a Hatcsöcsűbe is minek mennék, ha még be sem csiccsenthetek? Elé vagyok kényszerülve kérem a valóságsóknak! Egy merő borzalom az életem, hogy az ég szakadjon a genetikusokra!

Természetesen nem lenne teljes a kép anélkül, hogy a laikus termelő vagy fogyasztó fésületlen gondolatai mellé ne tennénk oda a megfelelően képzett és tájékozott szakemberek, pártolók és ellenzők véleményét is. Elsőként Frank Steint, a hazatelepült genetikust idézzük, akinek Frank&Stein Kisbéka Kísérleti Parkja sok suttogást, szóbeszédet gerjesztett az utcában.
– Kérem, a genetikusan módosított élőlényektől ódzkodni alig különb a babonaságnál! No jó, egy vírust inkább ne molesztáljunk, de a magasabb rendű szervezetek azért kordában tarthatók. Az, hogy valamit célszerűen átalakítunk, nincsen feltétlenül kedvezőtlen hatással másokra! Mert kérdem én, zavarja az Alig urat, vagy a zöldeket, ha kocka alakú a paradicsom? Ha több a fehérje a szójában, mint a csirkemellben? Vagy, hogy az én könyvelőmbe már be lehet fűzni a pénztárszalagot is? No, ugye! El van ez túlozva kérem, mint a zengői radarállomás!

Ezzel élesen ellentétes véleményt hangoztatnak a Kisbéka kistérség könnyű leányai, akik a Méregzöldek nevű szervezetbe tömörültek.
– A génmanipuláció a civilizáció halála! – jelenti ki képviselőjük Kittyke, a Kisbéka utca üdvöskéje, aki nem akkor van táppénzen, amikor az ágyat nyomja. – Ahogy régen a DDT, vagy a műtrágyák vegyi anyagai a növényeken és az állatokon keresztül az emberekben, végső soron bennünk kötöttek ki, úgy a mutált gének, kromoszómák is a mi szervezetünkben halmozódnak fel. Tiltakozom a magam és társaim nevében is, mi nők nem akarunk az egészségünkre veszélyes férfiak terhe alatt nyögni!

Mint látható, a szempontok és az azokból következő vélemények igen színes képet mutatnak, lapunk is örült hát, amikor napvilágot látott a Kisbéka utcai Nyúztévé hírportálján az illetékes minisztériumi tisztviselő nyilatkozata. Íme:
“Nem szándékoznunk olyan jellegű engedményeket tenni sem a magyar sem a nemzetközi termesztési és kutatói tevékenységben, amiről egyébként hogyha bevezetnék, főleg nem a fogyasztókra veszélyes termékek forgalmazását illetően az jogos veszélyként felmerülne. Én ilyenre nem számítok, hogy lesz Magyarországon!”

Hát így fogalmazott az illetékes (vagy interpretálta szavait ily módon a médium), de akár így mondta, akár csak így értették, most már szerkesztőségünket is elborította a bizonytalanság és a jogosnak tűnő félelem...