– Nyomja asszonyom! Erősen! Majd segítek, ne féljen!
– Óh!... Aah!...
– No még egy kicsit, nagyon jól csinálja! Fogom a vállát, hogy könnyebb legyen, jó?
– Fáj, nagyon fáj!... A csípőm majd szétszakad!
– Ne féljen egyet se, nem lesz semmi baj! Nekem nem ez az első esetem, elhiheti! Magának az, ugye? Látszik, már meg ne haragudjon!
– Igen, eddig még nem... aah! Nem megy tovább!
– Dehogy nem! Már kint a feje! Na, most nyomja nagyon erősen! Ne hagyja abba, ne hagyja abba! Szorítsa a kezem, ahogy csak tudja, nyomja még! Még! Már csak a lába van benn... úgy! Kint van végre, gratulálok!
– ...
– Látom, alaposan kimerült, jól van, asszonyom?
– Köszönöm igen, csak... rettenetesen elfáradtam.
– Ez természetes! De meglátja, most már könnyebb lesz! Ha engedtük volna felszállni azt a dagadtat, most nem férnénk el a peronon!