Gyakorlatilag a szomszédai szeme láttára ölt a háza udvarán Cs. Béla felsővárosi lakos. Az ötvenkét éves betanított munkás az elmúlt szombaton végzett áldozatával.- Csupa vér volt a keze, csak a kés vasa villogott ki a vörösből - mondja Erzsike, a bal szomszéd. - Ott állt fölötte mire a kerítéshez…

Talán már mondtam nektek, talán nem, Velencétől nem messze (nem a csónakos-vizes, hanem a tavas Velencétől, ahol Botond lakik), nem csak mező van, hanem erdő is! Az erdőben meg persze fák, a fák közt állatok, amelyeknek hol nagyon jó a dolguk, hol meg bizony nélkülöznek... Tavasszal és nyáron szép…

- Azok ott micsodák? - mutatott a völgy túloldalára, ahol az erdő kezdődött.- Őzek - feleltem. - Nem ismered őket?A homlokát ráncolta, és maga elé bámult.- De, azt hiszem, igen - szólalt meg. - Voltaképpen ismerem őket, csak még sohasem láttam egyet sem, és tudod, egészen más így, mint…

A világ tele van csodákkal, de mi a csodákkal nem igazán tudunk mit kezdeni. Ha találkozunk eggyel, akkor felhúzzuk a vállunkat, széttárjuk karunkat, és tanácstalan képet vágunk. Történeteinket néha feljegyzi és közreadja valaki, hogy mások is tanácstalan képet vághassanak.   G.J.-né, Kati ma is…

A világ tele van csodákkal, de a csodával nem tudunk mit kezdeni. Láttán zavartan megvonjuk vállunkat, széttárjuk kezünket, tanácstalan képet vágunk, aztán megyünk tovább, hétköznapi dolgainkra. Nagy néha híre megy eseteinknek, és van, hogy valaki papírra is veti azokat, hogy mások is tanácstalan…