Talán már mondtam nektek, talán nem, Velencétől nem messze (nem a csónakos-vizes, hanem a tavas Velencétől, ahol Botond lakik), nem csak mező van, hanem erdő is! Az erdőben meg persze fák, a fák közt állatok, amelyeknek hol nagyon jó a dolguk, hol meg bizony nélkülöznek... Tavasszal és nyáron szép…

Hiába is tagadnánk, Botond szeretett boltba járni! No persze nem mindig és nem mindenhova, de abba a hatalmas üzletbe, ahol egy sárga játékautó állt a bejáratnál, és ahol a megvadult bevásárlókocsival is találkozott, oda igen!   Mert ugye, a sárga játékautóba be lehetett…

Botondék házától alig pár békaugrásnyira voltak a város utolsó (vagy első, attól függ, honnan nézzük) házai, utánuk aztán már csak a rét következett. Jó volt ez persze, nagyon is jó, mert így Botond – ha kedve kerekedett – bármikor kiugorhatott szöcskenézőbe, vagy hozhatott a vödrében Anya…

A velencei erdőben (ez a Velence nem a messzi város, ahol az emberek csónakkal járnak az utcán, hanem a közelebbi, a Velencei–tó melletti), szóval a velencei erdőben minden évben a repülőverseny volt az ott élő állatok számára az egyik legizgalmasabb ünnep! Ezen a napon az erdő…

Volt egyszer egy szegény ember, akinek tényleg nem volt semmije sem a magán hordott ruhán kívül, nem volt háza, de még lakása sem, sőt még egy szobára, egy ágyra sem futotta a pénzéből. Ott aludt hát, ahol tudott, ha jó volt az idő, akkor a szabadban, valahol egy bokor alatt, ha…