...mondjuk, hogy írások

rizsma

rizsma

Árnyékember (short version)

2019. július 08. - oeruelt

Hiába forgolódott a csatakosra izzadt lepedőn, nem talált enyhülést. Lassan felült, lábát az ágy mellé lendítette. Kihalászott egy cigit a pakliból, aztán mezítláb és gatyában kilépett az erkélyre.
A korlátra könyökölt és rágyújtott. Valami neszezett lenn, talán menyét, a sötétből rezzenéstelenül meredtek rá a távoli napok. Azaz - vette észre -, egy apró, zöld pont is függött köztük, pontosan fölötte! Repülő? Nem, hiszen nem mozdult. Helikopter? Lehet, bár egy hang sem szűrődött le hozzá... Talán ufó? Elmosolyodott és a parázsló cigarettával odaintett, de ő ijedt meg a legjobban, amikor a fénypont lejjebb szökkent.
Belépett a szobába a távcsövéért és megfordult, de földbe gyökerezett a lába a hatalmas, olajzöld felület előtt.
- Mama! - suttogta, ám alvó felesége meg sem mozdult.
A valami öt rövid csápot nyújtott felé, ő pedig bizsergő, savanykás ízt érzett a nyelvén, mint amikor a laposelem lemezeire nyomja. Behunyta a szemét, de amikor kinyitotta, a látogatónak már nyoma sem volt. Visszafeküdt, magzatpózban aludt el.

Reggel a felesége tátott szájjal hallgatta.
- Ugyan, menj már! Álmodtad az egészet! - legyintett a végén, így aztán összecihelődött és elindult munkába. A villamoson az emberek rajtafelejtették a szemüket, meg is nézte magát az ablakban, nem koszos-e az arca, de nem...
A portán – szokatlanul - utánaszólt az öreg Janik.
- Mi van veled Jóska? Levágattad a bajuszodat?
- Bajusz? - torpant meg. - Nem volt nekem soha!
- Nem-e? - mustrálta amaz. - Ha nem, hát nem! Pedig valami furcsa rajtad!
Tanácstalanul toporgott még pár másodpercig, de aztán csak befordult a kapun.
Katika ezen a reggelen is megjelent a széke mögött a kannájával, hogy meglocsolja a virágokat, de most szökkent is egyet, még a víz is kiloccsant.
- Jóska! - sikkantott. - Hol a maga árnyéka?!
Kovács tekintete a lányról az asztalára vándorolt. És tényleg, ahogy a nap rásütött a negyedéves jelentésen nyugvó kezére, nem rajzolt ki körülötte semmit! Fel is emelte, de hiába. Alvajáróként hagyta el a munkahelyét.
Otthon a felesége hisztériázni kezdett, hogy jaj, most mi lesz, a fia meg csak röhögött.
Másnap az üzemorvos kijelentette, ezzel ő nem tudja táppénzre venni, de adott neki egy beutalót a klinikára.

- Nekem – hajolt közelebb a kisablakhoz a kartonozóban – nincsen árnyékom.
Az asszisztens kiment egy oldalajtón és odasétált Kovácshoz. Körbejárta párszor, végül megfogta a könyökét: „Jöjjön!”. Később azt mondták, egy darabig maradni fog, hazatelefonált hát a holmijáért.
Soha nem gondolta volna, hogy ennyi mindent lehet csinálni egy emberrel, de így se sokat tudtak meg a dologról. A zárójelentésében „optikai anomália” állt a kórképnél. Persze a sajtó is szagot fogott, az utcán lekapta egy fotós, árnyéktalan képe címoldalas lett a Klikkben. Rettenetesen zavarta a dolog.

A következő pár hétben aztán mint valami beteget, kerülni kezdték a kollégák is, végül hívatta a főnöke.
- Khm, ...sajnos karcsúsítanunk kell... hát, ...többet ugye …khm nem tehetek.
- Ez nem lehet igaz! - fakadt ki otthon a felesége. - Miért pont veled?! Hogy lehetek én ilyen nyomorult?!
Telt az idő, a pénz fogytával egyre több lett a veszekedés. Kovács bezárkózott, pár hét alatt nyolc kilót fogyott, szemei véreresen meredtek a sötétbe.
Az orvos szerint a szíve vitte el. Az árnyék nélküli embert szűk körben, feltűnés nélkül búcsúztatták.

Mondhatnánk, nem hagyott hátra semmi maradandót ezen a világon, de ez nem egészen igaz. Mert valahol, egy fénysebesen suhanó, olajos zöld gömb társalgójában több más, lebegő káprázat közt ott áll egy kis dobogón Kovács József is! Ember meg nem mondaná, hogy miből van, áttetsző, ritka füst, de az bámulatos finomsággal mutatja meg minden pórusát, ráncát, és nem jelent akadályt a tekintetnek a fátyolszerű felszín sem. Látni engedi Kovács József agyát, fogát, szívét, fodrozódó beleit, csípőjének lapos csontját. Ott áll az egész ember életnagyságú, háromdimenziós árnyéka, árnyékneuronjain pedig végtelenített árnyékgondolat kereng: „Hát ez meg mi?!...”

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsma.blog.hu/api/trackback/id/tr4314932080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása