(Helyszín: presszó, balra pult, mögötte a pincér, jobbra elöl asztal, két székkel, az egyiknél Sajó kávézik. Belép Hacsek.)
- Jó napot Sajókám, jó napot! Nem zavarja, ha ideülök?
- 'Napot Hacsek, hát csak üljön, üljön! Bár nekem gyanús egy kicsit, nem bujkál magában valami?
- Úgy látszik, maga elől nem tudok eltitkolni semmit! De alig viszket és eszem fokhagymát is, azt mondják, az kihajtja.
- Pfúj, de gusztustalan ember maga Hacsek! Kit érdekelnek a maga élősködői?! De azt tényleg remélem, hogy nem valami vírusgazda, mert nem akarnék így, a síszezon előtt megbetegedni...
(Pincér jön.)
- Mit hozhatok az uraknak?
(Sajó felhajtja a kávéja végét, aztán kis gondolkozás után:)
- Tudja mit? Hozzon nekem egy grogot!
(Hacsekhoz a pincér:)
- És önnek?
- Ugyanazt kérném ...grog nélkül. És egy vizet.
(A pincér sértetten felszegi a fejét, és el.)


- Szóval síelni megy Sajókám, síelni? Együtt a nagyságos asszonnyal?
- Bizony ám! Meg a homeopata orvosunkkal és a feleségével.
- Ez szép, mondhatom! Homeopata és felesége van. ...Szegény asszony!
- Már miért lenne szegény? Nagyon jól élnek!
- Jól, jól, de hát az nem minden! Amikor éjszaka egyedül forgolódik az ágyában...
- Miért forgolódna egyedül?
- Nem most mondta, hogy az ura homeopata? Akkor ez csak olyan látszatházasság, nem?
- Már miért... Ó, maga átkozott, mindig azt hiszem, hogy nem olyan hülye, mint amilyen! Maga azt se tudja, mi az, hogy homeopata!
- Már hogyne tudnám? Láttam én olyant a Ligetben is, de úriember ilyesmiről nem társalog!
- Ide figyeljen maga eszement! A homeopata doktor az, aki kerüli a durva, erőszakos beavatkozást!
- ...mondom én, olyan nőiesek!
- Nem, maga idióta! A homeopata orvos az az ember, aki nem a durva, erős gyógyszereket ajánlja még az olyan súlyos eseteknek sem, mint maga, hanem leül szépen, figyelmesen meghallgatja, nem sajnálja az időt,...
- ...gyanús, mondom, gyanús!
- Hallgasson már, vagy átharapom a torkát!
- Jól van na, jól van! Maga viszont nagyon durva, nem is tudom, hogyan bírja elviselni az a homeopata! Ha olyan finom ember...
- Na figyeljen, az ilyen orvos kifaggatja alaposan, aztán olyan gyógyszert ír fel, ami a természetből jön, és egészen biztosan nem árthat.
- Málnát.
- Mi az, hogy málnát?
- Hát az is a természetből jön és nem árthat!
- Jézusom, miért is állok én neki magyarázni bármit is egy ilyen kreténnek!
- Most mi van, mi van? Van egy nagynéném, 92 éves, de olyan fürge, mint egy egér (lekopogja az asztal alján)! Na, az mindenre málnát eszik. Akkor ő is homeopata, nem?
- Nem, ettől még nem homeopata! Na, ide figyeljen, elmagyarázom!
- Jól van, figyelek...
- A dolog lényege, hogy a hasonló a hasonlót gyógyítja!
- Akkor a maga orvosa olyan kis köpcös, bajuszos?
- Már miért lenne az?
- Hát, maga sem túl sudár, meg bajsza is van...
- Nem, nem, megőrülök!! (Pár mélyet lélegzik.) A betegségről meg a gyógyszerről van szó. Ha maga egészséges, és valamitől megfájdul a feje, akkor, ha olyan betegsége lesz majd, amitől fáj a feje, ugyanez a dolog elmulasztja!
- Ne mondja! Ez biztos?
- Biztos! Jó sok emberen kipróbálják előtte, hogy mi, mit okoz.
- És hagyják?
- Már miért ne hagynák?
- A múltkor lehajoltam, a feleségem kinyitotta a kredenc fölső ajtaját, én meg felálltam. Három napig fájt tőle a fejem! Én ezt önként be nem vállalnám senkiért sem!
- Maga egy bestia! ...De legalább tudom, mitől ilyen. Gyakran bevágja a fejét, ugye?
- Csak gúnyolódjon, lepereg rólam! ...De azt mondja, ha majd fáj a fejem, vágjam bele újra a kredencbe, attól elmúlik?
- Hagyja már azt a kredencet! Én azokról a dolgokról beszélek, amiket bevesz! Különben is, van ám még trükkje a homeopátiának!
- Még?...
- Bizony ám! Rájöttek, hogyha ezeket az anyagokat hihetetlenül felhígítják - mondjuk százszorosan, egymás után akár több ezerszer is -, akkor még sokkal erősebben hatnak!
- Sajókám, ez biztos?
- Mint a halál!
- Hát, nem tudom... Volt az utcánk végén egy kocsmáros, az is ilyesmit csinált, de a vendégek biztosan nem voltak eléggé homeopaták, és csúnyán elbántak vele! Bojospoháj a gúnyneve, mert annyi fogát kiverték, hogy nem tud rendesen pörgetni.
(Jön a pincér és leteszi az italokat, majd elmegy. Ezek ketten zavartalanul folytatják a dialógust.)
- Figyeljen ide, maga nyomorult! Nem egyszerűen hígítják a gyógyszert, hanem dinamizálják is!
- Világít tőle?
- Micsoda világít?
- Hát a gyógyszer a dinamótól.
- Hacsek én megölöm magát, és egy percig sem fogom bánni! Nem dinamó, dinamizálás! Miközben hígítják a gyógyszert, a tartályát rázzák és ütögetik, hogy még hatásosabb legyen! Így kerül át egyik anyagból a másikba az információ!
- És akkor mi lesz?
- És akkor az lesz, maga Lipótszökevény, hogy a gyógyuláshoz nem kell valamiből olyan nagyon sok, hanem akár már a semennyi is elég, ha jól hígítottuk és dinamizáltuk az oldatot! Így aztán hiába, hogy erős, magának mégse lehet semmi baja a gyógyszertől, na!
- Ezen el kell töprengenem...
- Hát, csak töprengjen Hacsek, töprengjen! Nekem úgyis fel kell hívnom a feleségemet, de ha valamit nem ért, elmagyarázom ha végeztem, ha beledöglök is!
(Felnéz, a pincér felé int.)
- Szabad a telefon?
(Az bólint, Sajó feláll, elmegy balra, és ahogy távolodik az asztaltól, azt egy behúzódó függöny takarja el. Sajó a pultnál áll, felveszi a kagylót, közben a pincér a pulttól átmegy a függöny mögé. Sajó befejezi a telefonálást és visszamegy az asztalhoz, ami elől ezzel együtt elhúzódik a függöny. Csak a pincér áll ott, éppen viszi el az egyik poharat, Hacsek sehol. Sajó leül és felveszi a grogot.)
- Hát ez a Hacsek meg hová tűnt?
- Elment Sajó úr. Ivott, fizetett és elment.
(Sajó iszik, aztán prüszkölve kiköpi az italt, és szemrehányón a pincérre förmed.)
- Maga meg mit hozott nekem? Ez víz!!
(A pincér elveszi a poharat, beleszagol, majd megvonva a vállát, visszaadja Sajónak.)
- Akkor hát erről beszélt a Hacsek úr.
- Mit beszélt?
- Amikor ideértem, éppen lögybölte meg az asztalhoz veregette az egyik poharat. Megkérdeztem, mit csinál, azt mondta, hogy kevert valami nagyon ütőset, a maradék grogra magának már nem is lesz szüksége. Ja, és még azt is mondta, hogy tényleg nagyon ügyes ötlet ez a homeopátia!
(Függöny)